Az Indiából származó, sárga gyömbérként is emlegetett fűszernövényt, a híres botanikus Linne fedezte fel és nevezte el1753-ban Curcuma longának. A kurkuma már feltűnik a 18. században, Marco Polo feljegyzései között, aki leírja, hogy ez a különleges gyógynövény a sáfrányhoz hasonlítható. Hazánkban a kurkuma, mint fűszernövény lett elterjedt, hiszen különleges aromát kölcsönöz az ételeknek, ráadásul gyönyörű sárga árnyalatúvá varázsolja azokat.

Az Indiában, Kínában és Indonéziában őshonos növény hosszú, sima, fényes leveleit, narancssárga színű virágját és több, különböző formájú gumóból álló gyökerét egyaránt felhasználják az ott élők. A hindu hagyományokban nagy szerepet tulajdonítanak a kurkumának. A vőlegény a növényből nyert kenőccsel bedörzsölt láncot akaszt menyasszonya nyakába. Ázsiai országokban a kurkuma feldolgozása nem nevezhető éppen megszokottnak. A helybéli asszonyok banán és bambusz levelekkel bélelt gödrökbe helyezik el a növény gyökerét, majd onnan kivéve, megszárítják azokat. Ezután kosarakba helyezik őket és addig rázzák azt, amíg kisajtolódik belőle a fogyasztásra is alkalmas nedű.