A Franciaország nyugati részén elterülő Charente régió már a római időkben is híres volt a szőlőjéről. Itt született meg elsőként a konyak elődje.

Az Atlanti óceánhoz közel fekvő terület nagyon jó természeti adottságokkal rendelkezett a szőlőtermesztéshez. Az itt húzódó folyóknak hála, jó lehetőség adódott a szállításra és kereskedelemre. Maga a szőlő termesztése valamikor a 10. század végén, a 11. század elején indult meg nagyobb mértékben.

Két évszázaddal később azonban, a térséget akkoriban sújtó gyakori háborúk miatt hanyatlani kezdett, majd teljesen megszűnt a szőlőtermelés. A szőlők helyén gabonatáblák kezdtek megjelenni. Pár száz év után azonban, holland kereskedők jelentek meg és szőlő után érdeklődtek, amiből párlatot akartak készíteni, ugyanis a gabonakészletek kimerülőben voltak.

A szőlőt konyak előállítására használták, aminek az volt a szerepe, hogy így tartósítsák a vizet a hosszú hajóutakon. Így indult útnak a konyak elődjének, a brandynek a térnyerése a világban. Ha a történelem nem így alakul, akkor lehet, hogy a gin volna ma a franciák kedvenc itala.