Léteznek tárgyak, amelyekkel felfedünk illetve elrejtünk dolgokat, allegorikus értelemben fogalmakat, emóciókat és egyéb psziché-magokat. A függönyök kategóriája, a lakásdizájn domináns vetülete mellett, önmagán túlmutató jelentéskészlettel is bír, hiszen elegendő, ha szemügyre vesszük a leplezés, elrejtés, elkendőzés, a misztikus, titokzatos bujtatás jellemzőit.

A függönyök napszűrőként is funkcionálnak, ezáltal a metaforikus megnyilvánulás tanújele is egyfajta lépcsőzetes, szakaszos, átformálás megvalósulását is jelképezheti. A függönyök azon csoportja, ami pusztán az alsó ablakrészt fátyolozza, egyfajta önreprezentálási maszkként léphetne színre a jelképrendszer varázsszektorában, mintegy azt közvetítvén, hogy: „feltárom magam, részben…”

Egyes kultúrák nem használnak ablakpalástoló technikákat, mintegy azon elvet képviselvén, miszerint a „láss belém… mit észlelsz?” topik jut szerephez. Függönyök, függvények, függőség, függetlenség, mind „függőben” hagyott koncepcióként várják az alkalmat és a módot, midőn „fény derül” az igazságra, aminek a bekövetkezése során, a füstfüggöny felfüggeszti homályos mivoltát.